Jövedelmező honlap INGYEN
Regisztráció

 A csipkebogyó (Rosa canina)

Népies nevei: Kutyarózsa, csipkerózsa, vadrózsa, hecserlifa, tüskefa, csipkebokor, sipke, csitkenye, hecsedli, hecse(m)pecs, seggvakaró.

A drogot a növény téglavörös színű, tehát nem teljesen érett állapotban lévő hecserlibogyók szolgáltatják. A bogyók 1,5 - 3 cm. hosszú, húsos falú eleinte zöld, majd téglavörös, végül meggypiros színű, belsejében több, szúrós szőrökkel borított aszmagtermés található.

A csipkebogyó tartalmaz fajtól függően 200-1700 mg/100 g C-vitamint, 14 g/100 g cukrot, 3,5 g/100 g pektint, 5 g/100 g alma- és citromsavat, 4 g/100 g fehérjét, karotinoidokat, B1-, B2-, E-vitaminokat és ásványi anyagokat (pl.
magnézium). A vadrózsa magvaiból nyert olajat a kozmetikai ipar hasznosítja a bőr regenerálására.

A csipkebogyó a vadrózsa és a japán rózsa (Rosa canina) gyógyhatású áltermése.

Hogy milyen gyógynövényeket használjunk különböző betegségekre, ebben ad hasznos segítséget a www.gyogynoveny.lapok.eu oldal.

 

 

Az weboldalon felhasznált források: www.drogorigo.hu, hu.wikipedia.org, www.nepgyogyaszat.hu

Az oldalon szerepelt receptek, információk nem helyettesítik az orvos véleményét, tanácsát, minden esetben kérje ki szakember véleményét a fogyasztás előtt! Az oldal tulajdonosa nem vállal felelősséget az esetleges fogyasztásból eredő károkért.

A csipkebogyó története

 

Szaknyelven a Rosa canina-t, azaz a csipkebogyót a vadrózsa vitamindús gyümölcsének nevezik, de vannak tájegységek, ahol gyepűrózsa vagy ebrózsa néven emlegetik. A vadrózsára, mely a rózsa őse, erdőszélen, mezsgyén, bozótosban és sövényesben, napos pusztákon, és töltéseken akadhatunk rá.
Termését már a Krisztus előtti időkben gyógynövényként hasznosították.

Hazánkban cserjés hegy- és domboldalakon, tölgyesekben, erdővágásokon, erdőszéleken, csatornapartokon, kerítések mellett megtalálható az egész ország területén. Tömegesen fordul elő Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Veszprém megyékben. A vadon termő és termesztett rózsafajok begyűjtött terméseit a gyakorlatban egy fajként kezelik, mint Linné korában a XVIII. században szokásos volt.

A Bibliában a csipkebokor Mózes elhivatását jelképezi. A középkorban a lángoló, de el nem égő csipkebokrot Mária jelképének tekintették, aki Isten anyjává lett és mégis érintetlen maradt. A barokk művészetben az égő csipkebokor a szeplőtelen fogantatás jelképe lett.
A világos rózsaszín virágok júniusban vagy júliusban nyílnak, nem tömöttek, szinte szagtalanok, a törzset és az ágakat durva tüskék borítják. A húsos vacokból keletkezik az érett állapotban fénylő, piros csipkebogyó, amelynek belsejében több kőkemény aszmagtermés (mag) található. A magokat szúrós hegyű szőrök - viszketőpor - veszik körül.

A csipkebogyó tartalmaz fajtól függően 200-1700 mg/100 g C-vitamint, 14 g/100 g cukrot, 3,5 g/100 g pektint, 5 g/100 g alma- és citromsavat, 4 g/100 g fehérjét, karotinoidokat, B1-, B2-, E-vitaminokat és ásványi anyagokat (pl. magnézium).
A gyógyászatban frissítő íze, magas C-vitamin- és más (B1-, B2-, K-, P-) vitamin-, valamint ásványi anyag- és nyomelem tartalma miatt használjuk. A felaprított és szárított gyümölcsből készült tea reggel élénkítő hatású, nyáron hidegen alkalmas a nagy szomjúság oltására, télen pedig forrón fogyasztandó. A csipkebogyó sok teakeverék alkotórésze; mindenekelőtt azoké, amelyek a náthás időszakokban a megelőzést, influenzában pedig a panaszok csökkenését szolgálják.
A csipkebogyók teája a C-vitamin-tartalom miatt immunerősítő és roboráló hatású, influenzajárványok esetén megelőzésre, valamint náthás és lázas megbetegedések, legyengült állapotok kiegészítő kezelésére való, magnézium forrás, enzimaktivátor
és gátolja a meszesedést.
Serkenti a mellékvesék és a máj működését is. A csipkebogyótea gyenge hashajtóként és vizelethajtóként is ismert, ajánlott vesekő, vesehomok kezelésére is. Kevéssé ismert, hogy a csipkebogyók főzete külsőleg és belsőleg jól használható nehezen gyógyuló sebek, fertőzések kezelésére.
Lázas gyermekeknek ízleni szokott a csipkebogyótea, tisztán vagy mézzel édesítve. Specifikus hatásokat eddig nem tudtak kimutatni, bár enyhe hashajtó hatású, amit a gyümölcssav okoz, és a magoknak enyhe vizelethajtó hatása van. Közkedvelt még a túlérett csipkebogyóból készült lekvár (hecsedli) is. Étvágygerjesztő hatású, a reggeli "falatozást" segíti. Egyes vidékeken palacsintát is töltenek vele.